A két évtizeddel ezelőtt útjára indult digitalizáció világszinten megállíthatatlanul terjed, számos előnye mellett azonban rendkívül energia- és erőforrásigényes, ennek következtében jelentős természet- és éghajlatromboló hatása van. A digitális fenntarthatóság a technológia felelős tervezéséről, fejlesztéséről és használatáról szól, amely csökkentheti egyéni és kollektív digitális lábnyomunkat.
Mi az a digitális lábnyom, és miért fontos csökkentenünk?
A digitális (karbon) lábnyom fogalma az összes üvegházhatású gázra vonatkozik, amely valaki internethasználata (e-mailek küldése, fájlok mentése vagy online keresés) következtében szabadul fel, és CO2-ban (grammban, kilogrammban vagy tonnában) fejezzük ki. Ha nem használnánk internetet, 0 kg szén-dioxid-kibocsátású digitális karbonlábnyomunk lenne, ám amikor a netet munkára használjuk, az napi mintegy 1,6 kg digitális szén-dioxid-kibocsátást jelenthet – ha kizárólag e-maileket küldenénk és fogadnánk. Egyetlen e-mail karbonlábnyoma 4 gramm CO2. Amennyiben egy dokumentumot is csatolunk az e-mailhez, az akár 50 grammot is kibocsáthat. Egy keresés indítása az interneten 2–7 gramm szén-dioxidot bocsát ki. A digitális karbonlábnyom azonban nem csak e-mailek küldéséből és az interneten való keresésből keletkezhet. A CO2-kibocsátás robbanásszerű növekedéséért elsősorban a streaming platformok felelősek. Egyes becslések szerint az internethasználatból származó kibocsátás globális szinten már meghaladja a légi közlekedésből származó összes kibocsátást.
Amikor megvalósítható módszereket keresünk környezeti lábnyomunk csökkentésére, gyakran figyelmen kívül hagyjuk digitális szokásainkat. A fenntarthatóság lényege az ökológiai egyensúly megőrzése a természeti erőforrások kimerülésének elkerülésével és az üvegházhatású gázok kibocsátásának minimalizálása – ugyanez vonatkozik digitális készülékeinkre is.
Az internetes hardverek – számítógépek, szerverek és telefonok – gyártása és szállítása hatalmas mennyiségű erőforrást és energiát igényel, és eközben nagy mennyiségű károsanyag-kibocsátással jár. Eszközeinket ezután szén-, gáz- vagy olajüzemű hálózatról nyert elektromosság táplálja és tölti.
Az emberiség egyik legnagyobb kihívása, hogy a jelen szükségleteinek kielégítése mellett miként csökkentse a környezeti terhelést – azaz, hogyan maradjon alacsony az ökológiai lábnyomunk –, miközben megőrizzük a környezetet és a természeti erőforrásokat a jövő generációi számára. A fenntarthatóság tehát nem kizárólag a jelenünkben fontos, hanem a következő generációkat is erre kell nevelnünk. Erre a leghatásosabb módszer a példamutatás: ha gyermekeink azt látják, hogy felelősen gondolkodunk a környezetünkről, esély lehet arra, hogy ők is e szerint alakítsák az életüket.
Az otthoni munkavégzés általános elterjedését a digitális eszközök és szolgáltatások mindennapi életünkbe való gyors beépülése segítette elő. Az otthoni iroda azonban nemcsak a munkánkban vezetett jelentős változásokhoz, de arra is hatással van, ahogyan vásárolunk, kommunikálunk, használjuk otthonunkat, közösségi kapcsolatot létesítünk, tanulunk, törődünk másokkal és így tovább. Észszerűséggel és némi odafigyeléssel kialakíthatunk egy fenntartható életmódot, amellyel otthoni irodánkat és életünket környezettudatosabbá tehetjük. Nézzük, melyek ezek:
Iratkozzunk le a nem fontos hírlevelekről!
Feleslegesen áraszthatnak el bennünket az olyan elektronikus hírlevelek, amelyek nem rendelkeznek számunkra informatív tartalommal, így többnyire meg sem nyitjuk azokat. Szánjunk időt arra, hogy leiratkozzunk róluk, ezzel csökken a beérkező levelek sokasága, és megszabadulhatunk a nem kívánt vagy spam e-mailektől is.
Az alkalmazások értesítéseinek kikapcsolása és az olvasási visszaigazolások letiltása az üzenetküldő platformokon csökkenti a nyomást, hogy folyamatosan elérhetőek legyünk, és abban is segít, hogy a fontos dolgainkra koncentrálhassunk.
A virtuális találkozók és konferenciabeszélgetések – amelyek természetesen közelebb állnak a fenntarthatósághoz, mintha az irodába vagy egy találkozóhelyre utaznánk – jelentős energiát igényelnek az online videókapcsolat nagy adatmennyisége miatt. Igyekezzünk mondandónkat rövidre fogni, és amikor nincs szükségünk élő képre, kapcsoljuk ki a kamerát!
Offline hallgassunk zenét!
Érdemesebb offline zenét hallgatni, mert míg a streamelés minden alkalommal internethasználattal jár, addig a letöltéssel csak egyszer olvassuk le az adatokat a szerverekről.
Wifin keresztül streameljünk videókat!
Amikor streaming szolgáltatáson keresztül nézünk filmet, wifin keresztül tegyük, ne mobil hálózaton. Ha nem használnunk feleslegesen nagy felbontású videót, kisebb az esélye, hogy akadozzon a lejátszás.
A közösségi médiát úgy alkották meg, hogy addiktív (függőséget okozó) legyen, az állandó jelenlét azonban nemcsak a mentális egészségünkre, hanem – a folyamatos energiahasználat miatt – a környezetre is káros.
A képek észszerű használata az egyik legjobb eszköz a fájlméret és az energiafelhasználás csökkentésére, valamint a webes teljesítmény növelésére. Fotók használata esetén törekedjünk a még éppen elegendő képfelbontásra, ezt a hozzáállást egyébként az internetes keresőmotorok is előnyben részesítik – itt is igaz tehát a mondás, hogy a kevesebb néha több.
A videók és az animációk rendelkeznek a legnagyobb energiaigénnyel a webhelyeken, emiatt szükségtelenül nagy sávszélességet használnak fel, amivel csökkenthetik a felhasználói élményt. Érdemes kikapcsolni eszközeinken az automatikus videólejátszást.
Egyre többen használjuk az internetet munkavégzéshez, azonban senki sem köteles szabadidejét is az interneten tölteni. Helyette beszélgessünk ismerőseinkkel, játsszunk gyermekeinkkel vagy házi kedvenceinkkel, sétáljunk, kertészkedjünk, olvassunk kedvenc könyvünket, sportoljunk vagy kiránduljunk a természetben. Mindezek olyan tevékenységek, amelyek szén-dioxid-kibocsátástól mentesek, és minden bizonnyal boldogabb emberré tesznek bennünket.
A témával kapcsolatban további érdekes tudnivalók az NMHH tematikus oldalán, a www.netrefel.hu weboldalon.
Forrás: NMHH
.jpg)
