Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a folyósítási jutalékot tartalmazó szerződéses rendelkezés tisztességtelenségét, elrendelte a 40 000 forint folyósítási jutalék előtörlesztésként történő beszámítását, ezt meghaladóan viszont a kereseti kérelmet elutasította. A felperes és az elsőrendű alperes fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság pedig helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A felperes és elsőrendű alperes egyaránt jogszabálysértéseket jelölt meg felülvizsgálati kérelmeiben, így a Kúria előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett. Az Európai Unió Bírósága egy 2019. október 3-án meghozott ítéletében értelmezte a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv egyes cikkeit. A Kúria az EUB ítéletében kifejtett szempontrendszert követve, azt értelmezve részítéletet hozott.
A KÚRIA HATÁLYON KÍVÜL HELYEZTE A KEZELÉSI KÖLTSÉG TISZTESSÉGTELENSÉGÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ RÉSZBEN A JOGERŐS ÍTÉLETET, ÉS AZ ELSŐ FOKÚ BÍRÓSÁGOT ÚJ ELJÁRÁSRA ÉS ÚJ HATÁROZAT HOZATALÁRA UTASÍTOTTA. MÁS TEKINTETBEN A JOGERŐS ÍTÉLETET HATÁLYBAN TARTOTTA.
Az indoklás szerint a Kúria döntése meghozatala során – abból indult ki, hogy a per tárgyát képező szerződéses feltételek (amelyek egyértelműen rögzítették a kezelési költség mértékét, a fizetési kötelezettség időtartamát, időpontját, a folyósítási jutalék mértékét, fizetésének időpontját) jellemzően megfeleltek az átláthatóság követelményének. Az is egyértelmű volt az ítéletben kifejtettekből, hogy nem elvárás, miszerint az ellenszolgáltatásért nyújtott valamennyi szolgáltatás a szerződésben részletezésre kerüljön.
A Kúria mind a folyósítási jutalék, mind a kezelési költség tekintetében úgy foglalt állást, hogy ezek nem a pénzügyi intézmény által nyújtott főszolgáltatás ellenszolgáltatásai, így az említett irányelv 5. cikke alapján ítélendők meg ezen szerződési feltételek esetleges tisztességtelensége, vagyis az Európai Bíróság iránymutatásainak megfelelően vonatkozásukban vizsgálandók a jóhiszeműség és az egyensúly (arányosság) elveinek megvalósulása.
A folyósítási jutalék mint fogyasztói szerződésben alkalmazott, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses rendelkezés tisztességtelensége kapcsán a Kúria rögzítette, hogy a konkrét perbeli szerződés a kölcsönösszeg folyósításának feltételeként határozta meg azt. Az rPtk. 523. § (1) bekezdése értelmében a kölcsönszerződésben a hitelező főkötelezettsége a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amellyel kapcsolatban merülhetnek fel költségei, azoknak ebben az esetben vagy a szerződésből vagy egyéb okiratokból beazonosíthatóknak kell lenniük. Ezek hiányban a konkrét perbeli esetben semmi nem támasztotta alá, miszerint a bank e körben milyen szolgáltatást nyújtott a felperesnek, amelyet a folyósítási jutalékként meghatározott díj ellentételez.
A vonatkozó szerződéses rendelkezés és egyéb bizonyítékok hiányában a beazonosítható szolgáltatás nélküli díjfizetési kötelezettség nem átlátható (olyan értelemben, hogy nem tudható, miért kell azt megfizetni, az a kezelési költségben nem került-e ellentételezésre), sérti továbbá a jóhiszeműség követelményét (nem várható el a fogyasztótól, hogy meg nem határozott, általa be nem azonosítható szolgáltatásért fizessen) és jelentős egyenlőtlenséget is okoz a felek között (ezt önmagában megalapozza, hogy nem létező szolgáltatásért kell fizetni), ezért tisztességtelen.
A kezelési költség mint fogyasztói szerződésben alkalmazott, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses rendelkezés tisztességtelensége körében az adott tényállás mellett nem volt vitatott, hogy az elsőrendű alperes nyújtott szolgáltatást. A főtanácsnoki indítvány azt a működési költségek ellentételezésének tekintette. Az eljárt bíróságok ugyanakkor eltérő jogi álláspontjukra tekintettel – a másodfokú bíróság azért mert a kezelési költséget a főszolgáltatás ellenszolgáltatásának minősítette – érdemben nem vizsgálták, hogy a kezelési költségre vonatkozó szerződéses rendelkezés eleget tesz-e a jóhiszeműségre, illetve az egyensúlyra (arányosságra) vonatkozó, az Európai Bíróság ítéletéből következő szempontoknak. Ezen elvek teljesülése megítéléséhez szükséges adatok, tények nem álltak rendelkezésre, ezért e körben a felülvizsgálati eljárásban megalapozott döntés nem volt hozható.
Az elsőfokú bíróságon az elsőrendű alperesnek azt kell elsődlegesen bizonyítani az utóbbi feltétel tekintetében, hogy a kezelési költség felszámításával (a kamat és a kezelési költség mértékére tekintettel) a felperes terhére nem alakult ki jelentős egyenlőtlenség. Ezt elsődlegesen a szerződéskötéskori piaci kamatok figyelembevételével lehet megállapítani. A piaci kamat megállapításához támpontot nyújthat az olyan hasonló kondíciókkal (pl. pénznem, futamidő, kockázati besorolás) rendelkező kölcsönszerződésekben felszámított átlagos kamatmérték, amelyekben kezelési költséget nem kötöttek ki, a kamat és a kezelési költség együttes átlagos mértéke, valamint a THM mértéke – állapította meg a Kúria gazdasági tanácsa.
Forrás: Portfolio
.jpg)
