Fogyasztói és Betegjogi Érdekvédelmi Szövetség

Tesztek

Akkreditált laboratóriumi vizsgálat: Terítéken a nyári zöldségek C-vitamin-tartalma

2019-07-24

Korábban zöldségek és gyümölcsök C-vitamin-tartalmát mérettük meg akkreditált laboratóriumban. Az általunk tavasszal vásárolt minták rendkívül alacsony mennyiséget tartalmaztak. Ebből akkor azt a konklúziót kellett levonnunk, hogy a tudatos, kiegyensúlyozott, változatos táplálkozás sem elegendő az emberi szervezet napi aszkorbinsav-igényének pótlására. Úgy gondoltuk, talán a nyári zöldségek megcáfolják ezt. Ezért újabb vizsgálatot végeztettünk. (FÉBÉSZ)
MIÉRT ÉPPEN A C-VITAMIN? A C-vitamin - kémiai nevén aszkorbinsav - egyike a legfontosabb, vízben oldódó vitaminoknak. Ezért is választottuk vizsgálatunk tárgyának éppen ezt a vitamint. Vízben oldódó, alapvetően igen instabil, hőre, fényre, fémek jelenlétére érzékeny, a tárolás során is viszonylag könnyen, gyorsan lebomló vitamin. Az emberi szervezetből - tegyük hozzá: jelenlegi ismereteink szerint - a felnemszívódó C-vitamin kiürül, ezért van szükség napi szintű pótlására. Számos életfolyamatban szerepet vállal, kiemelkedő hatással van az immunrendszer működésére.

Főzés és sütés folyamán a hőhatás miatt lebomlik, emiatt a felhasznált alapanyag (vitaminforrás) ebből a szempontból gyakorlatilag értéktelenné válik. Gasztronómiai hagyományaink olyanok amilyenek, de legyünk tisztában azzal, hogy a C-vitamin-tartalomra nézve majdhogynem haszontalan étel kerül az asztalra, ha a zöldséget hosszabb ideig főzzük (levesek), illetve ha az egyébként aroma szempontjából is nagyobb élményt nyújtó nyers fogyasztás helyett a gyümölcsöt süteményekhez pazaroljuk el.
A legcélszerűbb, ha a gyümölcsöt közvetlenül a szedés után, frissen fogyasztjuk el. A C-vitamin-tartalom még a tárolás során is fokozatosan csökken, kisebb mértékben ugyan, de még fagyasztással is.
Eddig azt gondoltuk, megfelelő étrenddel, mindenekelőtt sok friss gyümölcs és zöldség fogyasztásával bőségesen fedezni lehet szervezetünk igényét, ami elsősorban az immunrendszer működéséhez elengedhetetlenül fontos.
Tévedtünk. Előző vizsgálatunk során négy gyümölcs (alma, szamóca, citrom és narancs), valamint három zöldségféle (paradicsom, paprika, uborka) C-vitamin-tartalmáról derült ki, hogy az nagyságrendekkel alacsonyabb, gyakorlatilag minden szakmai forrás által közzétett adathoz képest.
MAGASABB-E A NYÁRON TERMETT ZÖLDSÉGEK C-VITAMIN-TARTALMA? Mi azt feltételeztük, igen. Az újabb méréshez zöldségesek kínálatából vásároltuk meg a mintákat: az akkreditált laboratóriumban három zöldségféle, a paradicsom, a paprika és az uborka C-vitamin-tartalmát vizsgáltattuk be.
A mérési eredményeket táblázatban összegeztük.
A paradicsom 100 grammjában 8,96 mg aszkorbinsavat mértek (az elfogadott szakirodalmi adat 25 mg/100g). Az étkezési zöldpaprikában 6 mg volt (a szakirodalmi adat 150 mg), az uborka esetében 7 mg (itt a szakirodalmi adat 8 mg).
Ha ezeket a kontrollértékeket összevetjük a közel három hónappal ezelőtti mintákban mért adatokkal, látható, hogy a nyári érésű paradicsomban mindössze megközelítőleg 1 mg-mal van több C-vitamin. Az uborka 100 grammja a természetes tenyészidőszakban 5 mg felett tartalmaz többet, a paprikában viszont ezúttal 11 mg-mal kevesebb aszkorbinsavat mért az akkreditált laboratórium.

ÉRTÉKELÉS Abban biztosak lehetünk, hogy tavasszal magyarországi termesztésből, akár áruházláncban, akár zöldségesnél vásárolunk, mesterséges körülmények közt nevelt és érlelt, fűtött üvegházakból, illetve fóliasátrakból származó terméket kapunk. Tavasszal a napsütéses órák száma kevesebb, s bár a mesterséges fény spektruma közelíthető ugyan a természeteshez, ez mégsem ugyanaz a növény számára. Megfigyelhetjük például, hogy a vezetékes vagy a kútból nyert öntözővíz sem ugyanolyan élettani hatású számukra, mint a természetes esővíz.
A paradicsomnál az 1 mg-os eltérés nem tekinthető szignifikánsnak. Jelentős viszont az uborka esetében a nyári termesztésből származó minta eltérése, pozitív irányban: a 7 mg/100 g már közelít a 8 mg-os, elvárt értékhez. A zöldpaprikában viszont ezúttal 11 mg-mal kevesebb C-vitamin volt, mint a tavasszal vásárolt mintában.
KÖVETKEZTETÉSEK Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy akkreditált laboratóriumi vizsgálataink eredményei az alacsony mintaszám miatt tudományos alapon természetesen nem védhetők, azonban ezek alapján okkal feltételezhetjük, hogy a zöldségek és a gyümölcsök beltartalmi értékei többségében messze elmaradnak azoktól az elvárt értékektől, ami miatt végülis megvásároljuk és fogyasztjuk ezeket a termékeket.

Az érett növényben lévő C-vitamin mennyisége több tényező függvénye: befolyásolja a termőtalaj minősége, szerkezete (víz- és tápanyagfelvevő-képességet meghatározó jellemzők), az oldott állapotban felvehető tápanyagok mennyisége (mesterséges tápanyag-utánpótlás), a napsütéses órák száma, a növény egészségi állapota (növényvédelem), és nem utolsósorban döntő jelentőséggel bír a növény tenyészideje.
Ez utóbbi alapvetően meghatározza az érett, fogyasztásra kerülő zöldség ásványianyag- és vitamintartalmát. Köztudott, az üzletláncokat és a zöldségeseket ellátó, akár nagyüzemi, akár kisebb méretű termesztők profitorientáltsága a haszonnövények életciklusának jelentős mértékű lerövidítését eredményezte. Időről időre hallunk hormonkezelt zöldségekről, amelyek tenyészidejét növekedés- és érésserkentőkkel igyekeznek redukálni. Szakmabeliek állítják, gyakorlat, hogy a zöldséget, gyümölcsöt még éretlen állapotban takarítják be, és az érést a szállítás során, mesterséges adalékanyagokkal, érésgyorsítókkal váltják ki. Így mire az áru a fogyasztó elé kerül, már elfogadható színt, állagot kap.
A tenyészidőszak lerövidítése egyben azt is jelenti, hogy a növénynek sokkal kevesebb idő áll rendelkezésére felhalmozni azokat az ásványi anyagokat és vitaminokat, amiért mi végülis megvásároljuk és fogyasztjuk.
TANÁCSAINK Az akkreditált laboratóriumi vizsgálatunk eredménye szerint a kiskereskedelmi forgalomban kapható zöldségek vitamintartalma jellemzően olyan alacsony, hogy a fogyasztóknak gyökeresen át kell értékelniük azok valós táplálkozás-élettani szerepét, jelentőségét.
Joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon akkor még a bőséges zöldség- és gyümölcsfogyasztás sem elegendő az egészségmegőrzéshez? Bármennyire ódzkodunk is a mesterséges vitamin-utánpótlástól, el kell gondolkodnunk étrend-kiegészítők rendszeres fogyasztásán?
Mi úgy véljük, a haszonnövények egyre csökkenő beltartalmi értékeinek problematikájára valós megoldást jelenthet, ha nem tömegtermelésből származó áruházlánci, hanem megbízható helyi termelők által előállított zöldségféléket vásárolunk. Akinek pedig van lehetősége, termelje meg saját kertjében, így biztos lehet abban, hogy értékesebb áru kerül az asztalára.
Készült az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásával.