Nem kizárólag az étrend-kiegészítők gyártóinak és forgalmazóinak oldaláról vetődik fel tehát a kérdés, hogy valójában mekkora beltartalmi mutatókkal rendelkeznek gyümölcseink és zöldségeink. Mi is erre voltunk kíváncsiak, amikor az általunk áruházláncokban, zöldségesnél és kistermelőnél vásárolt zöldségek és gyümölcsök C-vitamin-tartalmának vizsgálatával akkreditált laboratóriumot bíztunk meg.
VISSZA A HETVENES ÉVEKBE: A GATE KUTATÓINAK MEGDÖBBENTŐ VIZSGÁLATI EREDMÉNYEI
Tudjuk, hogy a nagyüzemi növénytermesztésben is a profit az elsődleges szempont. Ahol van rá mód, a haszonnövények életciklusát a véglegekig igyekeznek lerövidíteni, az érési folyamatokat pedig felgyorsítani. A célirányos nemesítőmunka jellemzően már jóideje figyelmen kívül hagyja az igazi értékmérő beltartalmi mutatókat, ehelyett az eladhatóságra fekteti a hangsúlyt, a méretet és a színt helyezi előtérbe.
A GATE kutatási eredményit és az azokból logikusan levonható konklúziókat sokan támadták. Az akkori ellenérvek közt szerepelt egyebek mellett, hogy a vizsgálati minták feltételezhetően „bizonytalan eredetűek” voltak, a kapott adatokat nagyban befolyásolta az adott talaj minősége, a mintavétel helye és ideje, a növényi kultúra állapota.
Főzés és sütés folyamán a hőhatás miatt lebomlik, emiatt a felhasznált alapanyag (vitaminforrás) ebből a szempontból gyakorlatilag értéktelenné válik. Gasztronómiai hagyományaink olyanok amilyenek, de legyünk tisztában azzal, hogy a C-vitamin-tartalomra nézve majdhogynem haszontalan étel kerül az asztalra, ha a zöldséget hosszabb ideig főzzük (levesek), illetve ha az egyébként aroma szempontjából is nagyobb élményt nyújtó nyers fogyasztás helyett a gyümölcsöt süteményekhez pazaroljuk el.
A legcélszerűbb, ha a gyümölcsöt közvetlenül a szedés után, frissen fogyasztjuk el. A C-vitamin-tartalom még a tárolás során is fokozatosan csökken, kisebb mértékben ugyan, de még fagyasztással is.
MITŐL FÜGG A NYERS ZÖLDSÉGEK ÉS GYÜMÖLCSÖK C-VITAMIN-TARTALMA?
Szakirodalmi adatok szerint rendkívül magas, 800 mg körüli/fölötti aszkorbinsav van a homoktövisben, 400 mg a csipkebogyóban, de jelentős a petrezselyem, a kelkáposzta, a brokkoli, de még a torma C-vitamin-tartalma is. Napi szinten hagyományosan a legelterjedtebb és legnagyobb mennyiségben fogyasztott zöldségeinkkel, gyümölcseinkkel vesszük magunkhoz: ilyen a paradicsom, az étkezési paprika, az uborka, gyümölcseink közül téli időszakban a citrusfélék, tavasszal elsők között a szamóca.
Legalábbis elviekben így hisszük…
Ezek alapján megállapítható, hogy az általunk vásárolt minták C-vitamin-tartalma kivétel nélkül, minden egyes zöldségnél és gyümölcsnél jócskán alatta maradt a hivatalos (elvárt) értéknek! Különösen szembetűnő ez az étkezési paprikánál és a narancsnál: előbbiben a szakirodalmi adathoz viszonyítva majdnem 90%-kal van kevesebb C-vitamin, a narancs pedig több mint 80%-kal tartalmaz kevesebbet!
Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy - mint azt a korábbiakban részletesen taglaltuk -, a C-vitamin-tartalom sok tényező függvénye, még azonos termőhelyi adottságok mellett is eltérő lehet, de természetesen csak egy bizonyos, szűkebb határon belül.
Mindezek ellenére kijelenthető, hogy a zöldségek és gyümölcsök C-vitamin-tartalma szembetűnően alacsony.
Még akkor is felmerül a mesterséges vitaminbevitel létjogosultsága, sőt, szükségessége, ha vitathatatlan tény, hogy a természetes forrásból származó vitaminok könnyebben, nagyobb arányban szívódnak fel és hasznosulnak, mint a szintetikusak. Nem véletlenül javasolják például, hogy C-vitamin-tablettát gyümölcslével ajánlott bevenni, mert aszkorbinsav-tartalmát a természetes, növényi alapanyagok jelenlétében a szervezet jobban értékesíti.
Mi az igazság? Valóban van létjogosultsága, van értelme az extra magas, több tízszeres adagoknak? Már régóta ismert, hogy az ásványi elemek - és feltételezhetően így van ez a vitaminokkal is - az úgynevezett legkisebb jelenlévő minimum elve alapján, azaz egymáshoz viszonyítva egy, a szervezet számára optimális arányban szívódnak csak fel. Ez azt jelenti, hogy hiába van adott esetben hiánya a szervezetnek C-vitaminból és juttatunk be akár 2000-3000 mg-ot, még a szükséges mennyiség is csak akkor hasznosul, ha arányaiban más vitaminokból is rendelkezésre áll a kellő dózis.
Mindebből következik, hogy kizárólag az ideális, optimális arányú, komplex vitamin-pótlás indokolt. Emellett tudományos berkekben is úgy vélekednek, hogy jelenlegi ismereteinkkel ellentétben a vízben oldódó vitaminoknak is vannak nemkívánatos mellékhatásai, nagyobb adagok esetén.
Nem árt tehát óvatosan kezelni a mesterséges ásványianyag- és vitamin-utánpótlást.
.jpg)
