Sok fogyasztó még mindig bizonytalan a válaszban, és pont emiatt – ahogy számos piaci felmérés is rávilágított – nem merik használni ezt az egyébként már több éve elérhető technológiát. A továbbiakban segítünk jobban megismerni a digitális pénztárcákban rejlő lehetőségeket és annak biztonságos használatával kapcsolatos tippeket osztunk meg.
Hogyan működik a digitális fizetés?
Számos mobiltelefon gyártó kínál már pénztárca-alkalmazást. Miután kiválasztottuk a számunkra legszimpatikusabbat és azt valamilyen biztonságos alkalmazásboltból letöltöttük, általában szükséges egy regisztráció, majd hozzá kell adnunk egy fizetési módot a digitális pénztárcához, ami általában egy bankkártyát jelent. Ezt követően az alkalmazás hitelesíti a kártyát a kibocsátó banknál, és ezután már használható is az alkalmazás. Amikor fizetést kezdeményezünk, akkor a készülékünk – mobiltelefonunk, okosóránk stb. – kétféle módon léphet kapcsolatba a kereskedő fizetési termináljával: az úgynevezett MST (Magnetic Secure Transmission – Mágneses Biztonságos Átvitel) vagy az NFC (Near Field Comunication – rövid hatótávú kommunikációs szabvány) nevű technológiák segítségével. A két technológia működési elve eltérő, azonban az közös bennük, hogy közvetlenül továbbítják a szükséges adatokat a fizetési terminálhoz, anélkül, hogy a kártyát le kellene húzni a mágnescsík olvasón, vagy be kellene helyezni azt a kártyaolvasóba.
Biztonságos?
Igen. Mindkét technológia biztonságos módszert alkalmaz a hatékony adatvédelem érdekében, mivel digitális tokeneket – vagyis virtuális kódokat – használnak. Ezek általában 15-16 jegyű számsorok. Emiatt a saját bakkártya-adataink nem kerülnek tárolásra a telefonon és nem is kerülnek továbbításra a kereskedő részére. Magukat a token-információkat egy úgynevezett token-szolgáltató tárolja – általában egy bank vagy hitelkártya-társaság -, amely az információvédelem érdekében hatékony biztonsági rendszerekkel rendelkezik. Tehát a fizetések során a terminálnak nem adja meg az alkalmazás a bankkártyánk számát, hanem helyette egy egyszer használatos számsort, vagyis tokent generál és csak azt adja át. Ha ehhez még valaki hozzá is fér, akkor – ellentétben a bankkártyán lévő számmal – ez nem használható már fel további vásárláshoz. Ezen felül további biztonsági funkció a titkosítás alkalmazása: a tranzakciók és az adatok is titkosítva vannak. Ráadásul az alkalmazások a tranzakciók jóváhagyása érdekében gyakran követelnek meg biometrikus azonosítást is: ujjlenyomat-azonosítást vagy arcfelismerést, vagy ezek hiányában jelkódot, esetleg kétfaktoros hitelesítést.
Kijelenthető-e, hogy a digitális pénztárcák biztonságosak?
A válasz igen. Esetleg az is kijelenthető, hogy még biztonságosabbak, mint a bankkártyák? A válasz itt már összetettebb: összességében elmondható, hogy a digitális pénztárcák biztonságosabbak lehetnek, mint a hagyományos bankkártyák, köszönhetően a fejlett titkosításnak, tokenizációnak, biometrikus azonosításnak és a kétszintű hitelesítésnek. Ugyanakkor a digitális pénztárcák biztonsága nagymértékben függ a felhasználók biztonsági gyakorlatától és attól, hogy milyen óvintézkedéseket tesznek az eszközeik védelme érdekében. Jól látható tehát, hogy ha a megfelelő kiberbiztosági alapelveket szem előtt tartjuk, és a megfelelő óvintézkedéseket megtesszük, akkor a digitális pénztárca használata sem jelent jelentős kiberbiztonsági kockázatot, ugyanakkor nagyban hozzájárulhat kényelmünkhöz.
Mit tehetünk a digitális pénztárcánk védelme érdekében?
Ahogy a kiberbiztonság más témáira is igaz, mi magunk tehetjük a legtöbbet a saját digitális pénztárcánk biztonságáért. Ehhez vegyük fontolóra az alábbi hat tippet:
1. Védjük az okostelefonunkat vagy okosóránkat jelszóval, ujjlenyomattal vagy egyéb biometrikus hitelesítéssel.
2. Ne használjunk nyilvános Wi-Fi szolgáltatást a szenzitív adataink eléréséhez, mivel ez könnyű lehetőséget teremt a hackereknek ahhoz, hogy hozzáférjenek adatainkhoz.
3. Legyünk gyanakvók a rosszindulatú szoftverekkel szemben. Számos digitális fizetési alkalmazás létezik, azonban csak ellenőrzött forrásból töltsünk le alkalmazásokat.
4. Legyünk éberek! Amikor okostelefonunkat használjuk, kerüljük a szövegekben vagy e-mailekben található véletlenszerű linkekre való kattintást. Az üzenetek küldője sokszor szándékosan szeretné azt elérni, hogy az általa küldött linkre kattintsunk, és ezzel egy rosszindulatú kódot töltsünk le.
5. Használjuk telefonunk biztonsági funkcióit, és tartsuk azokat frissítésekkel naprakészen: ez az első védelmi vonal az adataink és a hackerek között.
6. Tartsuk szemmel digitális fiókjainkat. Csakúgy, mint a csekkek és bankkártyák használatakor, figyeljük a bank- és hitelkártya-kivonatokat, és azonnal jelentsünk minden gyanús tevékenységet.
.jpg)
