Száraz és nedves kutyaeledel vizsgálat

Ha van marketing-sikertermék toplista, a kutyaeledel bizonyára szerepel rajta. Kevés árukategória létezik, ami oly nagy ívű pályát futott be, mint a „pet food”. Néhány évtizede aligha akadt gazda, akinek bizodalma lett volna az ilyesmihez, míg ma már teljesen természetes, hogy granulátumot ropogtatnak, vagy éppen konzervet falatoznak kedvenceink.

Kényelmünk és hiszékenységünk ékes bizonyítéka, hogy tömegével fogynak az eledelek a boltok polcairól. 

Vagyis nem csak a kiglancolt médiakutyák fogyasztják a médiatápokat. De vajon tudjuk, hogy mit van bennük? 

Otthon tartott házikedvenceink ma már teljes mértékben ki vannak szolgáltatva az embernek. Felismerve az igényt, hogy elsősorban a kutya és a macska táplálékszükségletének fedezését kényelmi és gazdaságossági szempontból ne házi készítéssel oldják meg, virágzó iparág bontakozott ki. Az állateledelek (Pet Food) megjelenése kétségkívül sikertörténet. Ma már szinte nincs is olyan háztartás, ahol részben vagy teljes mértékben nem bolti eledelt kapna a kutya. 

Legyen az nagytestű eb vagy táskakutya, a gazdikat a legjobb szándék vezérli kedvencük etetésekor. Senki nem akar rosszat a kutyájának, mégis követünk el hibákat, ha nem járunk el gondosan, nem tájékozódunk, mielőtt tápot választunk. Ma már a száraz és a nedves (konzerv) kutyatápokból is számtalan márka közül válogathatunk, de vajon honnan tudjuk, hogy melyiket válasszuk? Ha nem csak a reklámoknak, a csábító külsőségeknek hiszünk, tanácsos alaposan áttanulmányozni a címke feliratozását. Sajnos, gyakorta még ez sem elegendő. Hogy megkönnyítsük a tájékozódást, 22 kis konzerveledelt és 16 száraztápot értékeltünk a címkén feltüntetett információk alapján. Szempontjaink megválasztásánál abból indultunk ki, hogy vajon a vásárlót milyen benyomások érik, ha a kutyaeledel csomagolásán szereplő adatok alapján szeretne választani. 

NEDVES KUTYAELEDELEK

A kutyatulajdonosok gyakorta a legalapvetőbb tudnivalóról feledkeznek meg: mint azt rövid és vékony bélcsatornája is jelzi, a kutya főként húsevő állat. A macskával ellentétben azonban nem abszolút húsevő, emésztőtraktusa lehetővé teszi a feltárt növényi szénhidrátok és a természetben hozzáférhető cukrok megemésztését.
A kutya az ember mellett - igazodva étkezési szokásainkhoz - az idők során bizonyos mértékben mindenevővé vált. Az ételmaradék, a csont, a gabona és egyebek nem fedezik a tápanyagszükségletét, noha a hús mellett mértékkel lehet más tápanyagforrás is a táplálékában. Nem mindegy azonban, hogy mi az a más. 

Nem etethetjük csak hússal a kutyát, egy jó táp minőségi gabonát, élelmi rostot (cukorrépa, korpa, stb.), zöldséget, is tartalmazhat, hogy étrendje kiegyensúlyozott lehessen. Azonban a konzervekben nagy arányban felhasznált gabonák közül számos (pl. búza, kukorica) nem jól hasznosul, keményítője nehezen tárható fel, ezért nem megfelelő táplálékforrás, míg például a rizs, rizsliszt jótékonyan hat az emésztésére.  Nem véletlenül jellemző a tenyésztők körében a prémium táp és a főtt rizs vegyesen történő etetése. A rizst alaposan meg kell főzni, különben a széklettel együtt feltáratlanul távozik a szervezetükből. A gabonából készült lisztek, pelyhek, korpák, szénhidrátforrásként „csak úgy” nem etethetők a kutyával. Jól megfőzve, mértékkel azonban igen (tészta, kenyér is). 

Ha végigpásztázzuk a különféle kutyaeledeleket, egyértelműen szembetűnik, a gyártók/forgalmazók marketing-okból nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy figyelemfelkeltő, színes címkével ellátott terméket kínáljanak. Sokszor nem a beltartalomra helyezik a hangsúlyt, hanem arra, hogy a fogyasztót a külsőségekkel elcsábítsák. Nem is beszélve a tévé reklámjaiból kiugró kikefélt szőrű, önfeledten viháncoló, boldog kutyák látványáról – persze a kutyatáptól…. 

Ízletes falatok - ízletes mártásban
Találtunk olyan termékcímkéket, amelyeken az „ízletes szaft”, és a „szaftos darabok, ízletes mártásban” megnevezések szerepelnek. Ez már csak azért is érdekes, mert egyrészt a kutyának nem ugyanaz a legínycsiklandóbb eledel, ami az ember számára. Másrészt, ha egy gyártó szerint a tápja jóízű, azt vélhetően annak tudatában jelentheti csak ki, ha erről maga is megbizonyosodott. Az étkezési só, a különféle fűszerek, a cukor a kutya számára fölöslegesek, ráadásul a cukor, a só és egyéb fűszerek ugyanolyan károsak lehetnek számukra is, mint az ember esetében.  

Kis konzerves (400 - 450 gramm), marhahúsos eledelek vásárlására törekedtünk, csak abban az esetben választottunk mást, amikor az adott márkából ilyet nem találtunk. A nedves tápokat összegző táblázatunkban a termékek neve mellett feltüntettük a grammban megadott töltőtömeget - ez természetesen nem azonos a milliliterben feltüntetett űrtartalommal -, a fogyasztói árat (az általunk vásárolt helyen), és a gyártó által deklarált adagszükségletet is. Az összehasonlíthatóság kedvéért egy 10 kilogrammos eb napi igényét vettük alapul. Az adagolási táblázatot a gyártónak/forgalmazónak fel kell tűntetni, ebből tájékozódhatunk, az adott termékből mekkora adag, hány konzerv szükséges. 

A takarmányok jelöléséről szóló uniós rendelet értelmében (767/2009 EK rendelet) az összetevők feltüntetése kötelező, a mennyiségi arány csökkenő sorrendjében.

A példa kedvéért vegyünk alapul egy konkrét címkét: 

Összetevők: hús és állati származékok gabona, ásványi anyagok
Bár a felsorolás megfelel a jogszabályi előírásnak, számunkra csak az derül ki belőle, hogy hús és állati származékból van a legtöbb a tápban, de hogy konkrétan melyikből mennyi, az már nem. Tehát számtanilag a sorban második, ismeretlen fajtájú gabona összetevő megközelítheti akár az ötven százalékot is.  

A valós hús-, illetve fehérjehányadot csak kevés terméknél állapíthatjuk meg külön számolás nélkül, mert azt többnyire a szárazanyagra vetítik, azonban ez a csomagoláson nincsen feltüntetve. Megítélésünk szerint ez megtévesztő, mert azt is sugallhatja, a töltőtömegre értendő. 

A fogyasztó, s végsősoron a kutya számára a nedves tápok esetében az egyik fontos adat a nyersfehérje-tartalom. Ez az adat a konzervdoboz hátoldalán, a felsorolások vége felé szerepel, holott sokat árul el az eledel összetételről. Mivel párhuzamot láttunk az állati eredetű összetevők növekedése és a nyersfehérje-százalék növekedése között, minél magasabb az érték, feltehetően annál jobb minőségű a táp. Értéktelen hulladékokból és vízből ugyanis nem lehet magas nyersfehérje-tartalmat produkálni. 

A látszat csal…
A konzervek 80% körüli nedvességtartalmúak, azaz durván ennyi vizet, és mindössze 20%-nyi szárazanyagot vásárolunk. Nem mindegy, hogy az ebben lévő fehérje milyen eredetű. Ha a termék húst vagy húslisztet tartalmaz, nyugodtan megvehetjük. Amennyiben az összetevők között a hús és állati eredetű melléktermék (állati származék) összevontan szerepel, olvassuk el figyelmesen a tájékoztatót. Számoljunk és gondolkodjunk, mielőtt a kosarunkba helyezzük a konzervet, hiszen ez a tág fogalom a döntése meghozatalában nem ad a vevőnek megfelelő támpontot, tájékoztatást, úgyszintén a „növényi eredetű fehérjeforrás” sem. Utóbbi annyiban mégis, hogy a kutyának inkább a hús dukál, nem pedig a meg nem nevezett növényi fehérje. 

Sok termék szintén nem nevesített gabonafélét tartalmaz. Mint említettük, a konzervek szárazanyag-hányada eleve alacsony, így a pénzünkért aligha búzát, árpát vagy éppen kukoricadarát szeretnénk vásárolni. Főleg akkor kifogásolható a csekély hústartalom, ha a termék csomagolásán egyébként méretes húsdarabok, húsos falatok kelletik magukat. Akárhogy is nézzük, az ár ad némi támpontot a választásnál. Mint ahogy húsból készült virslit sem lehet kapni pár száz forintért, így a kutyatápoktól sem várhatjuk el, hogy 2-3 zsömle áráért közel fél kiló színhúst kapjunk. Bizony az egy-kétszáz forintos konzerveledelek beltartalma, összetétele nem veszi fel a versenyt a 3-400 forintos, vagy e fölötti konzervek minőségével. Ballaszttal teli, silány összetevőket tartalmaznak, amely csak átmegy az állat bélcsatornáján, de nem hasznosul. Szakavatott szem a kutya ürülékének mennyiségéből, állagából számos következtetést vonhat le az etetett takarmányra vonatkozóan.     

Színes, de minek?
Akadnak gyártók, akik az eledelt adalékanyagokkal színezik, a gusztusosabb küllem, illetve az eredeti szín visszaállítása céljából. Ezt egyértelműen negatívan értékeltük, hiszen az állatnak a falatok színe teljesen közömbös, csak a gazdák elcsábítását célozza. A fehérjetartalom, a vitamin- és zöldségtartalom, a színezékmentesség, a gabonafélék jelenléte mellett vizsgáltuk a fogyasztó számára a tájékozódáshoz elengedhetetlenül szükséges címke-információk, a termék frontoldalán a magyar nyelvű felirat meglétét, valamint a tájékoztató szöveg olvashatóságát. A negatívumokért öt, illetve tíz pont levonás, a pozitívumokért pedig ugyanennyi pluszpont járt. 

Az értékelés szempontjai
A nedves tápok értékelésénél 100 ponttal startolt minden egyes konzervmárka. 

Plusz ponttal jutalmaztuk, ha
- gabonát nem tartalmazott (+10 pont)
- a gabona nevesítve volt és az kedvező az állatnak (rizs, rizsliszt) (+10 pont)
- ha zöldséget tartalmazott (+5 pont)
- ha vitamin-kiegészítést alkalmaztak (+5 pont)
- ha olaj kiegészítést alkalmaztak (+5 pont)
- ha a nyersfehérje-tartalom elérte vagy meghaladta a 8 %-ot (+5 pont), illetve a 10 %-ot (+10 pont) 

Pontlevonás járt, ha
- színezéket, cukrot (-10 pont)
- ha a nyersfehérje tartalom 6 % alatti (-10 pont)
- ha nehezen olvasható volt a címke (-5 pont)
- ha a frontoldalon nem volt magyar nyelvű felirat (-5 pont) 

A megjegyzés rovatba olyan megnevezéseket tűntettünk fel, amelyeken pozitív vagy negatív előjellel megakadt a szemünk (pl. fejedelmi lakoma, növényi eredetű származékok, stb.), de azokat ponttal nem értékeltük. 

„Küllemi” bírálat
Ha egy gyártó Magyarországon, magyar vevőknek akarja eladni a termékét, szerintünk nem árt, ha a csomagolás frontoldalán magyar nyelven (is) feltünteti, milyen terméket kínál. Több gyártó a címoldalon csak angolul, németül, vagy éppen szerbül és törökül kommunikál, majd a hátoldalon, ott is gyakorta olvashatatlanul, apró betűkkel közli az alapvető információkat. Aki első alkalommal vásárol kutyaeledelt, és több termék közül szeretne választani, elvárja, hogy ne nagyítóval kelljen boltba járnia. A címke-feliratnak első ránézésre is olvashatónak kell lennie, az alkalmazott betűtípust, betűnagyságot, betű- és háttérszínt ennek megfelelően kell megválasztani. 

Miből mennyi?
Az úgynevezett nedves (konzerv) kutyaeledelek vásárlásakor az alábbiakra kell mindenekelőtt figyelnünk: mint említettük, az összetétel átlagosan 80%-a víz. Minél magasabb a 20% körüli szárazanyag-tartalom fehérjehányada, annál nagyobb az esély az állati eredetű összetevők jelenlétére. A hús és a húsliszt értékes tápanyag, ezért jobb, ha minél kevesebb  mellékterméket tartalmazó eledelt vásárolunk. Az összetételt böngészve a legtöbb terméknél nem jelzik külön, hogy a húshányadot nem a teljes tömegre, hanem a szárazanyagra vonatkoztatják. Bár szabályos, de a vásárló szempontjából mégsem szerencsés, hogy az összetétel felsorolásakor a hús és állati eredetű melléktermék egy kategóriaként szerepelnek, mert így nem derül ki, hogy végül is mennyi a közösből az értékes húsrész. Akár az is előfordulhat, hogy csupán néhány gramm hús van egy 400 grammos konzervben, a többi pedig silány, csekély tápértékű vágóhídi melléktermék és ballaszt.  

A táplálék emészthetősége arra a táplálékmennyiségre utal, amelyet a kutya szervezete tényleg hasznosít. A tápgyártók általában pontos információval tudnak szolgálni az általuk gyártott tápok emészthetőségével kapcsolatban, de ha mégsem, akkor az elfogyasztott táp és a keletkezett bélsár mennyiségének összehasonlításával meg lehet saccolni. Minél kevesebb a bélsár, annál jobban hasznosult (emészthető) a táplálék. 

Ne befolyásoljanak bennünket a színes címkék, a gusztusos húsfalatok sem. Nem magunknak vásárolunk, hanem a kutyának. Az összetétel legyen a mérce, ne pedig a külső megjelenés. Vásárlás előtt gondosan tanulmányozzuk át a címkén feltüntetett tápanyag-összetételt. Általában nem az olcsóbb termékkel járunk jobban. Az árérték-arány megállapítása végett vessük össze a termékek árát a töltőtömeggel, illetve keressük meg a címkén a testsúlykilogrammra vonatkoztatott adagszükségletet is. Ez utóbbi alapján láthatjuk, az adott konzervből mennyi szükséges kedvencünk napi tápanyagigényének fedezéséhez. Ne feledkezzünk meg azonban arról, ez az adat csak hozzávetőlegesen helytálló, hiszen egy kutya tényleges szükséglete nemcsak a súlyától, hanem a fajtától, az életkortól, a mozgástértől, és nem utolsósorban a környezeti hőmérséklettől is függ!
Az összesített adatok szerint, az általunk vizsgált szempontokat figyelembe véve, a huszonegy nedves kutyaeledel közül a Dr. Clauder’s (130 pont), a Happy Dog (125 pont), a Premiere (125 pont) és a Rinti (120 pont) érték el a legjobb pontszámot

Mit jelent?
HÚS: a levágott marha, sertés, birka, kecske tisztított húsát jelenti. A hús tartalmazhat harántcsíkolt vázizmot, nyelvet, rekeszizmot, szívet, nyelőcsövet, zsírszövetet és bőrdarabokat, inakat, idegeket és vérereket.
HÚSLISZT: állati szövetekből készült liszt. Nem tartalmazhat szőrt, patát, vért, szarvat, irhadarabokat, gyomortartalmat vagy bélsarat, a feldolgozás során elkerülhetetlen mennyiség kivételével. Nem tartalmazhat továbbá hozzáadott egyéb anyagot és 14%-nál több nem emészthető anyagot.
ÁLLATI EREDETŰ MELLÉKTERMÉK: levágott állatok tiszta testrészei, a hús kivételével. Tüdő, vesék, agyvelő, lép, máj, csont, vér, részben zsírmentesített, alacsony hőmérsékletű zsírszövet, gyomor és belek a tartalmuk nélkül. Nem tartalmaz szőrt, fogakat, patákat vagy szarvakat.
CSIRKE/PULYKA/BAROMFI HÚS: friss, csontos, vagy csont nélküli hús és bőr, amelyben nincs toll, fej, láb és belsőség. A csont a húshoz tartozik, hozzáadott csont nincs benne. Jellemzően az emberi fogyasztásra feldolgozott nagyüzemi csirkék lehulló részeit használják fel (pl. farhát), illetve a filézés után megmaradó mellcsontot és húscafatokat. A „baromfi” megnevezés általában a nem állandó összetételre, minőségre utalhat.
CSIRKEMÁJ: kiválóan hasznosítható fehérjeforrás.  A és K vitamint, ásványi anyagokat, foszfort, káliumot és sok aminosavat is tartalmaz.
BAROMFI  MELLÉKTERMÉK: levágott baromfi tisztított részei, mint pl. szív, tüdő, máj, vesék, láb, hasi részek, belek és fej. Nem tartalmazhat bélsarat vagy egyéb idegen anyagot, csak ami elkerülhetetlen a feldolgozás során (legfeljebb nyomokban).
HALHÚS: általában teljes, tisztítatlan hal, és a halfeldolgozás során leeső nyesedékek. Ha nincs a hal fajtája konkrétan megnevezve, bármi lehet. A lazac első osztályú fehérje- és zsírsav-forrás (Omega-3 és Omega-6).
HALLISZT: Tisztított, szárított és őrölt egész hal vagy haldarabok saját olajjal vagy anélkül. Kitűnő Omega-3 zsírsav forrás.
ÁLLATI KIVONAT: Tiszta, kiselejtezett állati szövetekből hidrolízises lebontással előállított por vagy folyadék. Nem tartalmaz szarvat, fogat, szőrt, patát vagy tollakat, legfeljebb nyomokban, ami elkerülhetetlen a feldolgozás folyamán. A kivonat elnevezése a tartalmára utal, tehát a csirkekivonat csirkéből készül, a marhakivonat pedig marhából. 

Címkézés és kiszerelés
A kutyaeledeleken akkor tüntethető fel megkülönbözető jelleggel (piktogrammal vagy szövegesen) egy konkrét állatfaj (marha, birka, csirke, hal, stb.), ha szárazanyagra vetítve a hús és állati származék összetevőn belül legalább 4% származik a megjelölt állatból. 

A rendelet értelmében a termékeken kötelező feltüntetni az alábbiakat:
- a takarmány fajtája
- a takarmányipari vállalkozó neve és címe
- a tétel hivatkozási száma
- nettó tömeg
- a felhasznált adalékanyagok listája
- nedvességtartalom 

A takarmányok címkézése és kiszerelése a takarmány rendeltetése vagy jellemzői tekintetében nem vezetheti félre a felhasználót. A kötelező címkézési adatokat a takarmány csomagolásán, tartályán, az ezekre erősített címkén vagy a kísérőokmányon tisztán láthatóan kell feltüntetni. Az információknak jól olvashatónak és letörölhetetlennek kell lenniük, és legalább a forgalomba hozatal helye szerinti tagállam vagy régió egyik hivatalos nyelvén kell szerepelniük. A takarmányra vonatkozó valamennyi állítást megfelelően alá kell támasztani. A kedvtelésből tartott állatok eledelének címkéjén fel kell tüntetni egy telefonszámot azon vásárlók számára, akik többet szeretnének tudni a felhasznált összetevőkről. 

„Kézzel készült”, „Friss húst tartalmaz”
A „kézzel készült” megjelölésből nem derül ki, az előállítási fázis mely részére értendő. A kézimunka más jellegű termékeknél lehet értéknövelő, de egy kutyaeledelnél nincs jelentősége. A „friss” kifejezést olyan állateledel-összetevőkre lehet használni, amelyek semmilyen kezeléseken nem estek át, kivéve a hűtőlánc fenntartását szolgáló kezeléseket. A főzés, a fagyasztás, a só, az utókezelő anyagok, a természetes vagy szintetikus kémiai tartósítószerek vagy más gyártási segédanyagok használata kizárja, hogy az összetevőre ezt a kifejezést alkalmazzák. 

SZÁRAZ KUTYATÁPOK  

A nedvestápokkal szemben a szárazeledelek lényegesen gazdaságosabbak, hiszen a szükséges tápanyagot koncentrált formában tartalmazzák. Ezen kívül a száraztápok kevésbé romlandóak, felbontás után hosszabb ideig elállnak, és kevesebb háztartási hulladékkal járnak. Etetésüknél jelentős az állat vízigénye, tehát mindig legyen előtte elegendő mennyiségű ivóvíz. 

Hogyan pontoztunk?
Tizenhat tápot választottunk: egyrészt áruházláncok sajátmárkás termékeit, másrészt, a szinte mindenhol elérhető tömegtermékeket, illetve petshopok sláger- és a köztudatban nagyobb minőségűként aposztrofált tápjait. Úgy válogattunk a drágább termékek közül is, hogy szerepeljenek összehasonlításunkban az Európában legtöbbet eladott tápok. Tesztünkben egy közepes termetű, nem beteg, és nem vemhes, normál energiaigényű felnőtt kutyának szükséges tápokat hasonlítottunk össze a címkéjük alapján, az amerikai „Dogfood Rating” mintájára elkészített szempontrendszer segítségével. Száz pontból indultunk ki. 

Pontot vontunk le,
- ha bármilyen gabonával kezdődik a felsorolás (-10 pont)
- ha az első három összetevőben nincs állati eredetű (-15 pont)
- ha nincs meghatározva milyen gabona van a tápban (-10 pont)
- ha nincs meghatározva, hogy milyen állati eredetű az összetevő (-10 pont)
- minden egyes SZÁRMAZÉK, MELLÉKTERMÉK meghatározásért (-10, -10 pont)
- ha színezék, tartósítószer, más vitaminon kívüli adalékanyag van megjelölve (-5 pont). 

Pontot adtunk,

- ha a felhasznált fő fehérjeforrás húsliszt (+ 10 pont)
- ha bármilyen gyümölcs van a tápban (+ 5 pont)
- ha bármilyen zöldség van a tápban (+ 5 pont)
- ha árpa vagy köles van benne (+ 5 pont)
- minden külön megnevezett hús, húsliszt (az elsőt kivéve) (+ 2 pont)
- ha lenmagolaj, vagy napraforgóolaj, vagy halolaj van benne (+5 pont)
- ha probiotikum, prepiotikum van benne (+ 5 pont)
- ha glükozamin, chondroitin-szulfát, vagy l-karnitin kiegészítés van benne (+ 5 pont)
- ha szója nincs benne (+ 5 pont). 

Hangsúly a részleteken
A tesztelésre kiválasztott száraz kutyatápokban összetevőként általában nagy arányban gabona található. Ez nem igazán jó tápanyag a kutyánknak, mivel az állati eredetű fehérjék a legízletesebbek, legjobban hasznosulóak számukra, ennek aminosav tartalma a leginkább megfelelő. 

Fontos, hogy a fehérje legyen húsból (állati izom) és ne melléktermékből. A magas minőségű izomfehérje savas kémhatást idéz elő, és ezért gátolja a húgyutakban a kövek, kavicsok kialakulását, és a káros baktériumok felszaporodását. Sajnos, a legtöbb száraztáp esetében sincs különválasztva a termék hús és melléktermék tartalma, melyet a jogszabály ugyan nem tilt, ugyanakkor a fogyasztók tájékozott döntését hátráltatja. Szintén negatívum, ha a hús és állati eredetű melléktermék megnevezés mellett azt is találjuk, hogy „ebből x% marha”. Nem tudjuk meg ugyanis, hogy az a marhának melyik része, illetve a százalékot a sietős vásárlók az egész termékben elfoglalt %-os arányra érthetik, pedig ez csak a hús és állati eredetű összetevőben elfoglalt %-os arányt jelenti. 

Az állati eredetű, illetve a vágóhídi melléktermékek jó ízt adnak a tápnak, de hús helyett nem szeretne az állattartó tollat, csőrt, karmot, tarajt, belet, halpikkelyt, bőrt vásárolni.
Találhatunk olyan kutyaeledelt is, amely csak azt említik, hogy gabonaipari mellékterméket tartalmaz. Ebbe kerülhetnek búzafélék, zab- és babfélék, amelyek a felszívódása, és hasznosulása rendkívül alacsony. Ellenben néhány gabona, mint a rizs (főleg a barna) – jól megfőzve – szinte száz százalékban hasznosul. Néhány százalék rostra is szüksége van a kutyának, bár táplálóértéke elhanyagolható, de az egészséges bélműködéséhez hozzá kell jutnia. A jobb minőségű tápokban zöldségféléből, valamint korpából származik a rost. 

Teljes értékű?
Számos terméknél megtalálható, hogy „teljes értékű kutyaeledel”, pedig a fogyasztó nem minden tápnál tudhatja meg, hogy az pontosan mit tartalmaz. Ha a felirat alapján vásárol, felesleges a drágábbat keresnie, hiszen a legolcsóbb is „teljes értékű”, legalábbis a gyártó állítása szerint. Véleményünk szerint, ennek igazolására célszerű lenne, ha ezek a gyártók több konkrétumot tüntetnének fel az összetevői listában. 

Jobb a mentes!
A szóját mint fehérjehordozót szokták a táphoz keverni. A világpiacon forgalomban lévő szója nagy része génkezelt.  Szakértők szerint, a kutyáknál allergiát okoz, ezen kívül puffaszt, a fitoösztrogén tartalma az állatéhoz hasonló ösztrogénként viselkedik, ezért növekedésbeli, illetve szaporodási problémák jelentkezhetnek. Ezenkívül fitát (Ca, Mg, Fe, Zn felszívódást gátolja), hemagglutinin (vörösvértest összecsapódást okoz), tripszin inhibitor (más, nem növényi eredetű fehérjék emésztését is gátolja) tartalma kifejezetten káros a kutya egészségére. 

Magyarországon nem kötelező kiírni, hogy a táp tartalmaz-e szójababot, és ha igen, mennyit, így csak arra tudunk támaszkodni, melyek azok a gyártók, amelyek vállalják, hogy nem tesznek a termékükbe szóját. Ezt keressük a csomagoláson! 

Ne legyen értékmérő tényező!
Gyakori kérdés a kutyatáp fehérjetartalma is. Többen ezt mennyiségi versenynek gondolják, és vannak állattartók, akik a száraztáp választásnál kizárólag a nyersfehérje magas tartalmát tartják szempontnak. Ilyenkor azt felejtik el, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy az a nyersfehérje-tartalom miből áll. A kutyák ragadozó származásuknak megfelelően állati eredetű fehérjét igényelnek, mely tartalmazza az összes nélkülözhetetlen aminosavat a szükséges mennyiségben. A fehérjetúletetés ezen felül azonban értelmetlen, sőt akár káros is lehet, így ne a fehérje-tartalom legyen az egyedüli értékmérő tényező. 

A „boldog kutyától” boldog a kutya?
Tesztünkből egyértelműen kiderül, hogy a száraztápok fogyasztói ára csak iránymutató lehet: az igaz, hogy az olcsóbb eledelek nem feltétlenül elégítik ki a kutya élettani igényeit, és nem adnak támpontot az állattartónak, de a drágább tápok sem egyértelműen szerepeltek jól vizsgálatunkban, vagyis a választás nagy odafigyelést igényel. 

Azok a tápok értek el jó eredményt, amelyek minden összetevőt részleteztek, konkrétumokat és százalékos arányt is megjelöltek. Sajnos, a hatályos jogszabályi rendelkezések lehetőséget adnak arra, hogy a gyártó „ködösítsen”, és a tájékozott fogyasztói döntést akarva, akaratlanul nehezítse.  A „gabona”, a „hús és állati származékok”, a „melléktermékek”, az „állati fehérje” megnevezések nem szolgálnak információval a vásárlónak, még akkor sem, ha egyes csomagolásokon szerepel, hogy például ebből 20 % csirke, ugyanis ekkor sem tudjuk meg, hogy az a csirkének a húsa, belsősége, taraja vagy karma. 

Végül a Happy Dog száraztáp vitte a prímet a maga harmincöt összetevőjével, melynek a végén a 0.01%-nyi szárított kagylóhúst is feltüntették. Jól szerepelt még a Hill’s is, a nagyon szűk középmezőnyt pedig számos sereghajtó követi. Óriási a szakadék az első és az utolsó között. A legnagyobb meglepetést a Royal Canin okozta. A kizárólag címkék összehasonlításán alapuló tesztünkben a kifejezetten drága táptól több információt vártunk. 

Az utolsó helyen „holtversenyben” a Tesco Value, a Coop sajátmárkás tápja, és a Brunos futott be, előtte nem sokkal a Lidl terméke (Bellosan), és azonos pontot elérve a Chappi, a Darling, a Friskies, a Tesco Complete és az Aldi (Romeo) tápjai. 

Tájékozódjunk!
Dr. Crespo Carlos Enrique, a Tápiómenti Állatorvosi Ambulancia állatorvosa:
"A vásárlást megelőzően a címke alapján tájékozódjunk, milyen forrásból származik a termékben lévő fehérje. A fehérje százalékos feltüntetése önmagában még nem jelenti azt, hogy az adott táp megfelelő minőségű. A kutyák a származásuknak megfelelően állati eredetű fehérjét igényelnek, amelynek tartalmaznia kell az összes, nélkülözhetetlen aminosavat, a szükséges mennyiségben. Egyes növényi eredetű fehérjéket a kutya nehezebben emészt meg, és kevésbé képes a szervezete számára alkalmas tápanyaggá alakítani. Az állati melléktermékekből kedvencünk nem tud annyi, az élethez szükséges aminosavat hasznosítani, mint a húsból. Keressük az olyan eledeleket, amelyeken az eredetnek megfelelően, tételesen megnevezve, százalékban tüntetik fel az összetevőket. Így rögtön tudhatjuk, mennyi értékes hússal és mennyi melléktermékkel számolhatunk.

Olyan tápot válasszunk, amelyben legalább az első két összetevő között hús vagy húsliszt szerepel. Ha egy terméken „hús és állati melléktermék” vagy „gabonafélék” megnevezés áll, az jó eséllyel azt jelenti, a gyártó számára ez előnyösebb, mint konkrétan feltüntetni, mennyi és milyen hús, illetve gabona található az eledelben. Zsákbamacskát még kutyának se vegyünk, válasszunk inkább olyan terméket, ahol konkrétan meg van nevezve a fehérjeforrás eredete. Tévhit, hogy a jó minőségű táp drága. Tagadhatatlan, hogy nagy különbségek vannak a különböző tápok zsákjainak árai között, azonban nem a zsáknak az árát, hanem a napi etetési költséget érdemes összehasonlítani. Számoljuk ki, hogy mennyibe kerül az etetés! A kiváló minőségű alapanyagokból készült tápok nagyon jól emészthetőek, nagy részük hasznosul, ezért lényegesen kevesebbet kell adni belőlük, mint egy gyengébb minőségű, de olcsóbban megvásárolható tápból. Nem mellékes az sem, hogy az állat kevesebb piszkot hagy maga után." 

Az összetevők feltüntetése
A takarmány-alapanyagokat a nevük megadásával, tömegük szerinti csökkenő sorrendben kell felsorolni, a felsorolásban a tömegszázalékot is fel lehet tüntetni. Mindazonáltal amikor az összetevőket koncentrált vagy dehidratált formában használják fel, és a gyártáskor visszaállítják, ennek időpontjában - a termékben lévő víz jelenlétében -, ezeket súly szerinti sorrendben a koncentráció és a rehidratáció előtt mért tömeggel kell felsorolni A dehidratált formában bekevert takarmányanyagot jelölni kell: ilyenkor a „szárított”, „por”, „liszt” vagy hasonló kifejezéseket kell használni. 

A szárazeledekben használt hús lehet friss vagy szárított, utóbbit általában húslisztnek hívják. Ahhoz, hogy a tényleges hústartalmat ki tudjuk számolni, le kell vonnunk a friss hús víztartalmát, ami elérheti a teljes mennyiség kétharmadát, miközben a húsliszt víztartalma mindössze 5 százalék. Ez azt jelenti, hogy ha az eledel 20 százaléka friss hús, akkor a tényleges hústartalom mindössze 7 százalék körül mozog. 

Száraz tápok

Nedves tápok