Akkreditált laboratóriumi vizsgálatunk igazolta: Drasztikusan csökkent a zöldségek és gyümölcsök C-vitamin-tartalma!

Régóta él bennünk a gyanú, hogy a nagyüzemi növénytermesztésből származó zöldségek és gyümölcsök a beltartalom tekintetében sajnos egyre értéktelenebbek. Akkreditált laboratóriumot bíztunk meg C-vitamin-tartalmuk vizsgálatával, aminek eredménye igencsak lehangoló. (FÉBÉSZ)

MIÉRT ÉRDEMES ZÖLDSÉGET ÉS GYÜMÖLCSÖT FOGYASZTANI?

Erre a kérdésre még egy kisiskolás is kapásból megadja a választ: mindenekelőtt a bennük lévő vitamin-, ásványianyag- és rosttartalom miatt. Csakhogy akinek módjában volt, illetve van saját termesztésű zöldséget és gyümölcsöt kóstolnia, tudja, mekkora a különbség például a hipermarketben kapható és a háztáji paradicsom aromája között. Okkal feltételezhetjük, hogy ha a fajra/fajtára jellemző ízanyagok is hiányoznak a zöldségekből és a gyümölcsökből, nincs ez másként a vitaminokkal és az ásványi anyagokkal sem.
Nem kizárólag az étrend-kiegészítők gyártóinak és forgalmazóinak oldaláról vetődik fel tehát a kérdés, hogy valójában mekkora beltartalmi mutatókkal rendelkeznek gyümölcseink és zöldségeink. Mi is erre voltunk kíváncsiak, amikor az általunk áruházláncokban, zöldségesnél és kistermelőnél vásárolt zöldségek és gyümölcsök C-vitamin-tartalmának vizsgálatával akkreditált laboratóriumot bíztunk meg.

VISSZA A HETVENES ÉVEKBE: A GATE KUTATÓINAK MEGDÖBBENTŐ VIZSGÁLATI EREDMÉNYEI

Az 1970-es években a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen célzott méréseket végeztek zöldségek és gyümölcsök vitamintartalmára vonatkozóan. A kapott eredményekből a kutatók már akkor arra a következtetésre jutottak, hogy szinte alig van bennük vitaminÁlláspontjuk szerint ennek okai nagyrészt a nagyüzemi növénytermesztés sajátságaiban keresendők. Először is a termőtalajok - szakzsargonnal élve - „lezsarolódtak”, azaz a növények számára felvehető, oldott állapotban lévő tápanyagok mennyisége jelentős mértékben lecsökkent. Emiatt értelemszerűen az asszimiláció során beépíthető ásványi elemek, illetve a növényi életfolyamatok révén szintetizálódó vitaminok mennyisége egyre csekélyebb. 

Tudjuk, hogy a nagyüzemi növénytermesztésben is a profit az elsődleges szempont. Ahol van rá mód, a haszonnövények életciklusát a véglegekig igyekeznek lerövidíteni, az érési folyamatokat pedig felgyorsítani. A célirányos nemesítőmunka jellemzően már jóideje figyelmen kívül hagyja az igazi értékmérő beltartalmi mutatókat, ehelyett az eladhatóságra fekteti a hangsúlyt, a méretet és a színt helyezi előtérbe. 

A GATE kutatási eredményit és az azokból logikusan levonható konklúziókat sokan támadták. Az akkori ellenérvek közt szerepelt egyebek mellett, hogy a vizsgálati minták feltételezhetően „bizonytalan eredetűek” voltak, a kapott adatokat nagyban befolyásolta az adott talaj minősége, a mintavétel helye és ideje, a növényi kultúra állapota. 

A C-VITAMINRÓL 

A C-vitamin (aszkorbinsav) vízben oldódó, alapvetően igen instabil, hőre, fényre, fémek jelenlétére érzékeny, a tárolás során is viszonylag könnyen, gyorsan lebomló vitamin. Az emberi szervezetből - tegyük hozzá: jelenlegi ismereteink szerint - a felnemszívódó C-vitamin kiürül, ezért van szükség napi szintű pótlására. Számos életfolyamatban szerepet vállal, kiemelkedő hatással van az immunrendszer működésére. 

Főzés és sütés folyamán a hőhatás miatt lebomlik, emiatt a felhasznált alapanyag (vitaminforrás) ebből a szempontból gyakorlatilag értéktelenné válik. Gasztronómiai hagyományaink olyanok amilyenek, de legyünk tisztában azzal, hogy a C-vitamin-tartalomra nézve majdhogynem haszontalan étel kerül az asztalra, ha a zöldséget hosszabb ideig főzzük (levesek), illetve ha az egyébként aroma szempontjából is nagyobb élményt nyújtó nyers fogyasztás helyett a gyümölcsöt süteményekhez pazaroljuk el.  

A legcélszerűbb, ha a gyümölcsöt közvetlenül a szedés után, frissen fogyasztjuk el. A C-vitamin-tartalom még a tárolás során is fokozatosan csökken, kisebb mértékben ugyan, de még fagyasztással is

MITŐL FÜGG A NYERS ZÖLDSÉGEK ÉS GYÜMÖLCSÖK C-VITAMIN-TARTALMA? 

Meghatározó a termőtalaj tápanyagtartalma, a talaj minősége, szerkezete, az oldott állapotban jelenlévő tápanyagok mennyisége. Befolyásolhatják a vitamintartalmat a klimatikus viszonyok, a hőmérséklet, a csapadék mennyisége.

Szakirodalmi adatok szerint rendkívül magas, 800 mg körüli/fölötti aszkorbinsav van a homoktövisben, 400 mg a csipkebogyóban, de jelentős a petrezselyem, a kelkáposzta, a brokkoli, de még a torma C-vitamin-tartalma is. Napi szinten hagyományosan a legelterjedtebb és legnagyobb mennyiségben fogyasztott zöldségeinkkel, gyümölcseinkkel vesszük magunkhoz: ilyen a paradicsom, az étkezési paprika, az uborka, gyümölcseink közül téli időszakban a citrusfélék, tavasszal elsők között a szamóca.
Legalábbis elviekben így hisszük…

MÉRÉSI EREDMÉNYEK: JELENTŐS AZ ELTÉRÉS A SZAKIRODALMI ADATOK ÉS A TÉNYLEGES VITAMINTARTALOM KÖZÖTT!

Ezúttal három zöldségféle - paradicsom, étkezési paprika, uborka - és négyféle gyümölcs - alma, szamóca, narancs, citrom - C-vitamin-tartalmát vizsgáltattuk meg akkreditált laboratóriumban. A vásárlás helyét, a származási országot és a mérési eredményeket táblázatunkban tüntettük fel. A jelenleg elfogadott szakirodalmi átlagadatokból kiindulva százalékosan is kiszámítottuk a valós vitamintartalmat.
Ezek alapján megállapítható, hogy az általunk vásárolt minták C-vitamin-tartalma kivétel nélkül, minden egyes zöldségnél és gyümölcsnél jócskán alatta maradt a hivatalos (elvárt) értéknek! Különösen szembetűnő ez az étkezési paprikánál és a narancsnál: előbbiben a szakirodalmi adathoz viszonyítva majdnem 90%-kal van kevesebb C-vitamin, a narancs pedig több mint 80%-kal tartalmaz kevesebbet! 

Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy - mint azt a korábbiakban részletesen taglaltuk -, a C-vitamin-tartalom sok tényező függvénye, még azonos termőhelyi adottságok mellett is eltérő lehet, de természetesen csak egy bizonyos, szűkebb határon belül.
Mindezek ellenére kijelenthető, hogy a zöldségek és gyümölcsök C-vitamin-tartalma szembetűnően alacsony.

AZ ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐK LÉTJOGOSULTSÁGA

Alapelv, hogy a természetes eredetű, friss növényből származó vitaminforrások értékesebbek. A kérdés már csak az, hogy tudatos, változatos, kiegyensúlyozott táplálkozással fedezhető-e egyáltalán a napi vitamin- és ásványianyag-szükséglet, avagy a szakmai és közvélekedés alapját képező szakirodalmi adatok régesrég idejétmúltak. Amennyiben a zöldségek és gyümölcsök beltartalmi értékei ennek már csak töredékei, a hiányt mesterséges forrásból indokolt pótolni. Vizsgálati eredményeink ez utóbbit támasztják alá.
Még akkor is felmerül a mesterséges vitaminbevitel létjogosultsága, sőt, szükségessége, ha vitathatatlan tény, hogy a természetes forrásból származó vitaminok könnyebben, nagyobb arányban szívódnak fel és hasznosulnak, mint a szintetikusak. Nem véletlenül javasolják például, hogy C-vitamin-tablettát gyümölcslével ajánlott bevenni, mert aszkorbinsav-tartalmát a természetes, növényi alapanyagok jelenlétében a szervezet jobban értékesíti.

A NAPI AJÁNLOTT BEVITELI DÓZIS

A hivatalos, tudományosan elfogadott, ajánlott napi beviteli mennyiség tekintetében aligha van a C-vitaminnál gyakrabban napirendre kerülő vitamin. Az RDA-t (Reccommended Dietary Allowance) korábban 30-40 mg-ban határozták meg, majd közel kétszeresére, 60-70 mg-ra módosították. Az OÉTI (Országos Élelmezés- és Táplálkozás-tudományi Intézet) jelenleg 90 mg-ot javasol. Sokan viszont úgy vélik, még ez a mennyiség is édeskevés, és gyakran hivatkoznak arra, hogy állítólag Szent-Györgyi Albert maga is 1000 mg felett fogyasztotta, továbbá arra, hogy a sportolók, a nehéz fizikai munkát végzők, illetve a legyengült immunrendszerrel rendelkezők számára 1000-3000 mg az irányadó.
Mi az igazság? Valóban van létjogosultsága, van értelme az extra magas, több tízszeres adagoknak? Már régóta ismert, hogy az ásványi elemek - és feltételezhetően így van ez a vitaminokkal is - az úgynevezett legkisebb jelenlévő minimum elve alapján, azaz egymáshoz viszonyítva egy, a szervezet számára optimális arányban szívódnak csak fel. Ez azt jelenti, hogy hiába van adott esetben hiánya a szervezetnek C-vitaminból és juttatunk be akár 2000-3000 mg-ot, még a szükséges mennyiség is csak akkor hasznosul, ha arányaiban más vitaminokból is rendelkezésre áll a kellő dózis.

Mindebből következik, hogy kizárólag az ideális, optimális arányú, komplex vitamin-pótlás indokolt. Emellett tudományos berkekben is úgy vélekednek, hogy jelenlegi ismereteinkkel ellentétben a vízben oldódó vitaminoknak is vannak nemkívánatos mellékhatásai, nagyobb adagok esetén.

Nem árt tehát óvatosan kezelni a mesterséges ásványianyag- és vitamin-utánpótlást.